ÖNMEGHATÁROZÁSA

A homeopátia önmeghatározása, keletkezése

A homeopátia önmeghatározása 

A homeopátia, (régies elnevezéssel: hasonszenvi gyógymód) olyan alternatív gyógymód, amelynek lényege „a hasonló hasonlót gyógyít” elv („similia similibus curantur”). Vagyis e módszer követői olyan rendkívül alacsony hatóanyag-koncentrációjú szert rendelnek a betegnek, amely hígítatlanul a fennálló betegséghez hasonló tüneteket idézne elő egy egészséges emberen. A gyógymód elméletét és gyakorlatát Samuel Hahnemann német orvos és kémikus dolgozta ki a 18. század végén – 19. század elején.

A homeopaták szereikkel kíméletesen, mellékhatások nélkül, a szervezet áthangolásával, harmonizálásával próbálják leküzdeni a betegségeket.

A homeopata orvos nagy hangsúlyt helyez az anamnézisre: számba veszi a beteg múltját, öröklött betegségeit, szokásait, életkörülményeit, érzéseit, tüneteit. Ezután a hagyományos diagnosztikai módszerrel megvizsgálja betegét. Az így nyert összes információt összevetve, azokból a legjellemzőbbeket figyelembe véve választ szert. A betegségképet összeveti a gyógyszerképpel (azokkal a tünetekkel, amiket a szer kiindulási anyagának szedése egy egészséges emberen okoz), hogy megtalálja az arra az emberre leginkább jellemző homeopátiás szert.

A homeopátiás szer feladata az öngyógyító folyamatok beindítása, segítése. 

A homeopátia holisztikus gyógymód, szándéka szerint nemcsak a betegséget, hanem az egész embert gyógyítja.


A homeopátia az idők folyamán sokat változott; a tudományos orvoslás egyes eredményeit is figyelembe veszi. A homeopata orvosok (Magyarországon hivatalosan csak orvos végzettségű homeopaták praktizálhatnak) felhasználják az akadémikus orvoslásnak mindazokat a vívmányait (elsősorban a modern diagnosztikai lehetőségeket), amik módszerükkel összeegyeztethetők.

Egyes alkalmazói a klasszikus homeopátia alaptételeinek egy részét feladták. Tudományosságát illetően heves viták folynak, feltételezett hatásmechanizmusa ugyanis a jelenlegi tudományos kritériumok alapján nem magyarázható. Népszerűsége országonként változó, és sok orvos alkalmazza praxisában a homeopátia elveit és szereit, mivel a szerek kíméletesek, nincs mellékhatásuk , a módszer az egész embert figyelembe veszi.

Keletkezése

A homeopátiát Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvos, kémikus alkotta meg 1790 és 1843 között. Hahnemann az akkoriban a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kininnel kísérletezve azt figyelte meg, hogy egészséges embereken a szer ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a betegség maga.


Következtetése az volt:

"Similia similibus curantur", azaz „hasonló hasonlót gyógyít”, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt.


Úgy találta, hogy ha egy szer nagy mértékben betegségtüneteket vált ki egy egészséges emberen, az kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. Hahnemann feltételezte, hogy paradox módon, minél kevesebb a hatóanyag a szerben, annál erőteljesebb a hatása. Ezért sokszorosan hígította a hatóanyagokat, illetve tapasztalatai alapján bevezetett egy dinamizálásnak vagy potenciálásnak nevezett eljárást is, ami lényegében mechanikai rezgetést, rázást-ütögetést jelent.

Hahnemann eredményeit először 1796-ban publikálta A kísérletes orvosságok gyógyerejének új alapokon való meghatározása, ezek néhány előzménye címen a Hufelands Journalban. Később a homeopátiára vonatkozó összefoglaló művét az Organon der rationellen Heilkunde címmel jelentette meg 1810 és 1842 között hat alkalommal. Másik fontos műve a Reine Arzneimittellehre(1811).

A homeopátia gyorsan elterjedt Hahnemann határozott fellépésének, a folyóiratoknak és a korabeli gyógymódok brutalitásával szembeni érzelmi ellenállásnak köszönhetően. Az akkoriban szokásos gyógymódok: érvágás, hashajtás, hánytatás, izzasztás, köpölyözés, különféle (gyógy-)szerek hatalmas adagokban történő alkalmazása mellett - amelyek a betegségek lefolyásának helyes megfigyelését is lehetetlenné tették – a homeopátia humánus gyógymódnak számított, és a mai hivatalos gyógyítással összehasonlítva is az maradt.

A kis mennyiségek használata miatt különösen sokat gúnyolták a homeopatákat az anyagelvű hagyományokhoz ragaszkodó gyógyítás képviselői. Alapvető különbség volt a korabeli akadémikus orvosláshoz képest az is, hogy a homeopátiás szemléletben a szervezet öngyógyító képességét igyekeztek serkenteni, nem a betegség ellenszereként hatottak. Hahnemann idejében kb. 200 szer állt a homeopata rendelkezésére, mára több, mint 4000-et kísérleteztek ki.



Megjegyzések

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

NYELV DIAGNOSZTIKA - Vizsgálati módszerek

NYAKI FÁJDALOM

ALKOHOLIZMUS - Betegség, gyógyítás

Masszázs

Masszázs